A Kentaurok félig ló, félig ember lények a görög mitológiában. Kiváló harcosok, és a varázslatban, jóslásban is jártasak (bár nem annyira jól mint a jobb alsó képen). Olvasnak a csillagokból, és halálosan jól bánnak az íjjal. Az emberektől távol élnek, legtöbbször sűrű erdőkben, de kedvelik a kietlen pusztaságokat is. Lakhelyüket legtöbbször rejtőzködő varázs védi mert nem kedvelik az emberek közelségét. Óriási megtiszteltetés ha egy kentaur megengedi hogy meglovagold, bár elég kényelmetlen. Ha kedves az életed akkor ne próbálj egy kentaurt megnyergelni.

A nő kentaurok majdnem olyan vadak mint a férfiak, igaz, valamivel kisebbek náluk. A hétköznapokat a lakhelyükön töltik, de gyakran elkisérik a férfiakat a vadászatokon, sőt még csatákba is mentek hátsó íjászokként. Néhány művész elképzelésével ellentétben hordanak ruhát a felsőtestükön.

A görögök nem úgy képzelték el a kentaurokat mint fejlett tudományú jóságos lények, hanem mint vad, harcos szörnyetegek. A bor illatától szörnyen bevadulnak, és ha részegek akkor az iszonyatos tud lenni. Őlnek, pusztítanak, feldúlják a falukat. Heraklésznek is meggyűlt velük a baja.

Kattints id a szöveg módosításához.

Kattints id a szöveg módosításához.